Cancuni Statútum – Foglalkozásegészségügy Mindenkinek
A 30-ik Nemzetközi Foglalkozásegészségügyi Világkongresszus, mely 2012 március 18.-23. került összehívásra Cancun Mexikóban, beleértve az ICOH vezetőségét és tagjait, valamint a Nemzetközi NGO munkaegészségügyi és munkavédelmi szakterület professzionális szövetségeit és szakembereit az akadémia közreműködésével a kutatás és oktatás területeiről valamint a munkaegészségügy szakterületén praktizáló szakemberek egyöntetűen
megállapítják, hogy az Egyesült Nemzetek emberi jogokról szóló deklarációja mindenki számára biztosítja a munkához való jogot, a szabad munkavállalást, igazságos és kedvező munkakörülményeket valamint a munkanélküliség elleni védelmet, ...
megállapítják, hogy az Egyesült Nemzetek Gazdasági Szociális és Kulturális egyezménye kihirdeti mindenki jogát a valóra váltható legmagasabb színvonalú fizikai és mentális egészségi állapothoz, valamint a környezeti és ipari higiéné minden aspektusának javításához, a megelőzéshez, az epidémiás és endémiás terjedésű betegségek szabályozásához és ellátásához, a munkahelyi betegségek valamint balesetek ellátásához, valamint olyan körülmények kialakításához melyek biztosítják az egészségügyi ellátást a betegségek előfordulása estén,
emlékeznek, az Egyesült Nemzetek 3. Fejlesztési Célkitűzésére mely a globális közegészségügyi ellátás hatékonyságának erősítéséről szóló promóció mely figyelembe veszi a nem fertőző betegségek, közlekedési balesetek valamint a környezeti és munkahelyi egészségkárosító tényezőket is,
emlékeznek az ILO alapszabályaira melyek kiemelik a munkavállaló védelmét a munkahelyen bekövetkező rosszullétek, betegségek és sérülésekkel szemben, hasonlóan a Philadelphia Nyilatkozatra mely megfelelő intézkedéseket szorgalmaz a munkavállalók életminőségének és egészségi állapotának védelmére az összes munkaterületen kiegészítve ezt társadalombiztosítási juttatással is mely egészségügyi ellátást és alapjövedelmet biztosít a rászorulóknak,
figyelembe veszik az ILO alapegyezmény 155. pontját mely munkavédelemre és munkaegészségügyre vonatkozik, valamint a 161. pontját mely a munkaegészségügyi ellátásra vonatkozik,
figyelembe veszik a WHO egyezmény azon részét mely deklarálja minden élő ember számára az elérhető legmagasabb színvonalú egészségi állapothoz való jogot és felhatalmazza a Szervezetet, valamint szükség szerint a részt vevő szakértői fórumokat az élelmezéssel, lakásépítéssel, higiéniával, rekreációval, gazdasággal, munkahelyi körülményekkel és környezeti higiéniával kapcsolatos kérdések megoldására, továbbá figyelembe veszik a WHO Munkaegészségügyet Mindenkinek Globális Stratégiáját, és a Globális Terv a Dolgozók Egészségéért című terveket, kiemelve a munkaegészségügyi szolgálatok fokozott hozzáférhetőségének fontosságát – minden dolgozó részére.
emlékeznek, hogy évente 2.3 Millió ember veszíti el az életét munkahelyi balesetek és betegségek miatt, mely mérhetetlen emberi szenvedést okoz valamint gazdasági veszteséget, 4-5.9 % -os GDP csökkenést az érintett országokban,
szem előtt tartva, hogy a globális munkavállaló népesség 80-85%-a számára nem hozzáférhetőek a munkaegészségügyi szolgáltatások a magas munkahelyi kockázati tényezők ellenére sem ahol egyébként nyilvánvaló lenne a munkaegészségügyi ellátás szükségessége,
emlékeznek, hogy a munkaegészségügyi szolgáltatások infrastruktúrális, humán és gazdasági költségvetése alulfinanszírozott és egyenetlen eloszlású így minden dolgozó ember számára nem hozzáférhető a munkaegészségügyi szükségletek szempontjából nézve,
elismerik a legértékesebb nemzetközi módszereket és programokat a UN, ILO, és a WHO részéről melyek promóciója és a munkaegészségügyben történő alkalmazása elindult, útmutatást nyújtva nemzetközi egyezmények, jogszabályok és gyakorlatok részére,
megfigyelték a korlátozott és egyenetlen eloszlású programok és módszerek alkalmazását, melyek lefedetlenül és ellátás nélkül hagyják a legrászorultabbakat, főleg a kis és mikro vállalkozásokat, egyéni vállalkozókat, az informális ágazatokat és az otthoni munkavállalókat valamint számtalan magas kockázatú csoportot mint például a mezőgazdasági dolgozókat, vidéki munkavállalókat így megállapodtak a következőkben:
Mi a XXX. Nemzetközi Munkaegészségügyi Konferencia Résztvevői kijelentjük az alábbiakat :
1. A munkaegészségügy illetve az egészséges és biztonságos munka körülményeket megteremtő munkahely minden dolgozó ember számára alapvető emberi jog, mely független a munka jellegétől, a gazdasági ágazattól, nemtől, etnikumtól vagy szociális és munkaerő piaci státusztól.
2. Az egészséges és biztonságos munkahely minden dolgozó egyén alapvető joga ide értve a hivatali foglalkozásúakat, a magán és közszféra, a kis és közép valamint nagyvállalkozások dolgozóit, akár az egyéni vállalkozókat, a kötetlen és hazai munkavállalókat valamint az állandó és alkalmi munkavállalókat is.
3. A munkaegészségügyi szolgáltatások minden dolgozó ember számára történő biztosítása felelősség megosztáson alapszik, melyben részt vállalnak a nemzetközi szervezetek, a kormányok, a munkaegészségügyi hatóságok, a közösségi hatóságok, a munkáltatók és egyesületeik, a munkavállalók és szakszervezeteik, az egyéni vállalkozók és szervezeteik, a közösségi érdekcsoportok, a szakmai szövetségek, valamint a nem kormányzati jellegű szervezetek így az akadémia, a kutatók, oktatók és szakértők.
4. A nemzetközi szervezetek együttműködve a nemzeti hatóságokkal előmozdítják és nyomon követik azon munkaegészségügyi módszerek alkalmazását, melyek egyöntetűen és nemzetközileg elfogadottak, kiváltképpen az ILO Egyezmény 161. részét, mely a munkaegészségügyi szolgáltatásokról szól.
5. A kormányoknak ratifikálni kellene a nemzetközileg elfogadott módszereket nemzeti ülésezéseik jogalkotási eljárásaiba foglalva a munkaegészségügyi szolgáltatások szabályozását a nemzetközi ajánlások alapján. A munkaegészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó programoknak le kell fedniük minden dolgozó egyént úgy, hogy annak tartalma hozzá legyen igazítva a kérdéses munkahelyek egyéni munkaegészségügyi és munkavédelmi szükségleteihez. Amennyiben lehetséges ezeknek a szolgáltatásoknak nemzeti jogszabályok által meghatározottan tartalmazniuk kellene a prevenciót, az egészséges életmód és munka képesség promócióját, a munkahelyi balesetek és megbetegedések értékelését és megfékezését, a rehabilitációt és munkába visszatérés kezelését valamint általános egészségügyi szolgáltatásokat.
6. Különös figyelmet kell fordítani a megfelelő munkaegészségügyi ellátásra az u.n. „jelenleg nem szolgált” csoportoknál is mint amilyenek a mikro vállalkozások, a mezőgazdaság, az egyéni vállalkozók, az otthon dolgozók, a családi vállalkozások, az informális ágazatok dolgozói. Intenzív megelőző programokat kellene biztosítani a legnagyobb munkahelyi kockázatnak kitett ágazatoknak mint amilyen az építőipar, a bányászat, a halászat, az erdészet, és számtalan más feldolgozóipari ágazat.
7. A kormányoknak biztosítaniuk kellene a megfelelő infrastruktúrát minden dolgozó ember munkaegészségügyi ellátáshoz, különös figyelemmel az u.n. ’jelenleg nem szolgált’ csoportokra és a magas munkahelyi kockázatú dolgozókra. A legtöbb ’nem szolgált’ vagy ’alul szolgált’ ágazat esetében biztosítani lehet az alapvető munkaegészségügyi szolgáltatásokat közreműködve az egészségügyi alapellátás szerveivel. A munkaegészségügy mint az egészségügyi alapellátás része egy olyan megoldás amely opcionálisan lett ki kisérletezve közösségi szintű ellátáshoz.
8. A versenyképes munkaegészségügyi ellátáshoz versenyképes munkaegészségügyi szakemberek szükségesek, orvosok, ápolók, hiegénikusok, ergonómikusok, psychológusok és a területhez tartozó egyéb szakértők. Ezen emberi erőforrások erősitését szükséges kilátásba helyezni a dolgozók munkaegészségügyi ellátásához az iparosodott és a fejlődő országokban egyaránt. Ahol a multidiszciplináris és széleskörű munkaegészségügyi szolgáltatás nem áll rendelkezésre a közösségi szinten, ott a másodfokú szervezetek közreműködésével kell biztosítíni.
9. Minden kormánynak biztosítínia kell a munkaegészségügyi szakemberek megfelelő oktatását és továbbképző programokon való részvételét. A képzésnek nem csak a szakemberek számára kell elérhetőnek lennie, ha nem azt igazítani kell a munkaegészségügyi ellátásban résztvevő személyzet számára is mivel a tevékenységben résztvevő erőforrások összessége biztosítja átfogóan a szolgáltatás alkalmasságát minden szinten. Az oktató és továbbképző programok hitelességét és alkalmasságát a kormánynak vagy más állami testületnek kell biztosítania, mely egyben maghatározza azok célkitűzéseit is.
10. A munkaegészségügy terén végzett kutató munkát biztosítania kell minden országnak mint prioritást a napirenden lévő nemzeti kutatási programok között. A kormányoknak biztosítaniuk kell a kutatási programok fenntarthatóságát a nemzeti munkaegészségügyi intézmények valamint az akadémia segítségével.
A XXX. ICOH Nemzetközi Munkaegészségügyi Konferencia résztvevői az fogadjuk, hogy :
a) felhívjuk a nemzetközi szervezetek, kormányok és más nemzeti és nemzetközi testületek figyelmét arra hogy fokozott prioritással kezeljék a munkaegészségügy területét valamint a vele kapcsolatos nemzetközi és nemzeti napirendi kérdéseket, melyek a munkaegészségügyi ellátás fejlődését valamint a mellé rendelt oktatási, továbbképzési és kutatási programokat szolgálják,
b) felbátorítjuk a szociális partnereket nemzetközi és nemzeti szinten, hogy vegyék fontolóra a munkaegészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fejlesztéseket és tekintsenek azokra úgy mint a munkával összefüggő, a dolgozó emberek általános életminőségét és egészségét javító intézkedésekre, melyek egy egészséges, hatékony és könnyen fenn tarható gazdaságot eredményeznek,
c) összesítjük erőinket jobb és szélesebb körű nemzetközi végrehajtási stratégiák és programok alkalmazásában, melyek a nemzetek szintjén is előmozditják a munkaegészégügy módszereinek egyesítését annak érdekében, hogy ténylegesen minden dolgozó embernek egyenlő mértékben legyen joga az egészséges munkahelyi körülményekhez és munkaegészséghez ,
Mi a munkaegészségügy közösségei, egyesületei, kutatói, szakértői, gyakorló orvosai elkötelezzük magunkat az alábbiakhoz :
a) azért dolgozunk, hogy minden dolgozó ember számára realizáljuk a jogot az egészséges és biztonságos munkahelyi körülményekhez valamint a lehető legjobb minőségű munkaegészségügyi ellátáshoz,
b) gondoskodunk arról, hogy kutatásainkkal, professzionális hozzáértésünkkel, lehetőségeinkkel és tanácsadásunkkal támogassuk a nemzetközi szervezeteket, a kormányokat, a munkáltatókat és munkavállalókat, a közösségeket és munkahelyeket a munkaegészségügyi szolgáltatások és a munkahelyi környezet fejlesztésében; így megelőzve a kockázatokat és vészhelyzeteket hasznosítva a kutatási eredmények gyakorlatba történő áthelyezésének eredményeit is,
c) egyesítve az erőinket és közreműködve a nemzetközi és nemzeti munkaegészségügyi szervezetekkel és szereplőivel annak érdekében, hogy biztosítsuk a világon minden egyén számára a jogot a lehető legmagasabb színvonalú munkaegészségügyi ellátáshoz; alapvető emberi jogai részeként.
Cancun, Mexico, 23 Március 2012
Aláírók : Prof. Jorma Rantanen a Szerkesztő Bizottság Elnöke
Prof.Sergio Iavicoli az ICOH Főtitkára
Dr.Jorge Morales Camino a 2012 Cancuni Konferencia Elnöke
Dr.Kazutaka Kogi az ICOH Elnöke